Lakatos László néven születtem 1974. június 2-án.Gyermekkoromat Bikalon töltöttem. Anyai nagyszüleimtől becsületességet, őszinteséget, békességet tanultam.

Borsi nagyapámmal gyakran üldögéltünk a hofstelon, néztük a rétet, aprítottuk a gyújtósnak valót. Az ő emlékére vettem fel a Borsi nevet.

A halál, az elmúlás gondolata, az, hogy mi marad belőlünk, mit hagyunk magunk után, már nagyon korán foglalkoztatott, s tudtam, eldöntöttem, hogy szobrász leszek.

12 évesen kezdtem fát faragni, s mivel a falunkban más lehetőségem nem volt, Tóth Mihály bácsit kértem meg, hogy foglalkozzon velem egy kicsit. Ő ezt örömmel tette. Dísztárgyakat faragtunk, de éreztem, ez nekem kevés.

Az általános iskola befejezése után kőfaragónak tanultam, de tudtam, továbbra is a szobrászat érdekel. Bekopogtam Bocz Gyula hosszúhetényi szobrászmuvészhez, aki éveken át tanított, s látott el jótanácsokkal.

Később találkoztam Bakó László várdombi szobrászmuvésszel aki elindított a pályán, s akit mind a mai napig barátomnak tudhatok, s mesteremként tisztelek. Ő mutatott be Pierre Székely Péternek, s első komolyabb munkámat 1997-ben az ő muvésztelepén készítettem el „Pierre Székely Péternek” címmel.

2003 óta a Kelet-Mecsek szívében, Kisújbányán élek és alkotok.